Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az utolsó Árpád

2014.02.02

 Kun László meggyilkolása mélyen megdöbbentette a jobb érzésű emberek lelkét, de az eredménytől megdöbbentek azok az urak is, akik eddig nem ismertek a magukénál egyéb érdeket. A gondolat, hogy idegen uralkodó teszi fejére a magyar koronát, egyszerre megváltoztatta az emberek gondolkozását. Hallani sem akartak sem Martell Károlyról, sem Habsburgi Albertről s főurak és köznemesek egy értelemmel kívánták, hogy az Árpád véréből való vér: Endre foglalja el Kun László örökét. Álruhában szökött meg Endre Habsburgi Albert várából s nagy volt az öröm, amikor átlépte az ország határát. A sokat sanyargatott nép is mintha föllélekzenék. Látja a királyt, amint utazik országában, törvényt lát, igazságot tesz, s amikor hadat üzen Albert hercegnek, készséggel indul hadba minden fegyverfogható. Mert alig egy éve uralkodott még III. Endre (1290-1301), fegyverrel kellett visszaszereznie Albert hercegtől az elfoglalt magyar vármegyéket.

De hamar megsemmisült a nemzetnek egy szebb jövendőbe vetett reménye. Ismét a kiskirályok uralkodtak s nem a király. És közben folyton ott lebegett az ország felett az idegen uralom veszedelme. A trónkövetelő Martell Károly, aki magát már Magyarország királyának címezteté, meghalt ugyan, de kiskorú fia, Róbert Károly, aki később csakugyan királya is lett Magyarországnak, jogot formált a magyar koronához. Tetézte a bajt, hogy III. Endre neje meghalt. E boldog házasságból csak egy leánygyermek született s eszerint Endre halála esetén, a magyar trónnak nem volt Árpád vérbeli férfiörököse. Másodszor is megházasodott hát Endre s Albert herceg leányát, Ágnest vette feleségül. Ezzel a házassággal a Habsburg-család barátságát akarta megszerezni, de számítása mindenképpen balul ütött ki. A hercegnőt apácának nevelték, az maradt asszony korában is. Nem felesége, de testvére volt a királynak. A sors könyvében úgy volt megírva, hogy az Árpádok dicső nemzetsége kihaljon. Fenekestül felfordult a rend az országban, a főurak körében alig van megbízható embere az utolsó Árpádnak. A nemesség s a nép mellett csupán a papság az, mely hű marad a királyhoz. Oly nagy és általános volt az elkeseredés a pártütő főurak ellen, hogy a pesti országgyűlés (1298) kizárta őket, mint a külső és belső bajok okozóit. De az országgyűlés határozhatott akármit, az elbizakodott főurak nem törődtek ilyesmivel. Csák Máté, az ország nádora volt a legnagyobb rabló s a király parancsait egyszerűen kinevette. S a "nemes" példát követték a többi hatalmasok.
Csuda-e, ha ez a rettenetes élet megtörte az utolsó Árpádot, ereje kimerült, teste, lelke kívánta a jótevő halált. És "letört a Szent István első magyar király nemzetségéből és véréből nőtt fának utolsó arany ága" - zokog föl a krónikás - az 1301-ik esztendő január 14-én éjjel meghalt az utolsó Árpád Budán! Csak egy leány maradt utána: Erzsébet, s ez mint apáca halt meg Svájcban, a lössi zárdában,1338-ban...
Négyszáz esztendő viharainak állott ellen az Árpádok fája, de ím letört "az utolsó arany ág is" s ezzel a büszke terebélyes fa kiszáradott. Lelki szemünk elé egy nagy temetőkertet varázsol a bánatos képzelet: az Árpádok nemzetsége alussza örök álmát ebben a temetőkertben. A magyar lélek borongva jár-kel a sírok közt s meg-megállapodván egy-egy sírhant felett, megilletődve teszi le a hálás emlékezés koszorúját.
kiszáradt, kisarjadzott büszke fája. Hisszük erős hittel: ez a fa nem szárad ki soha!
 
Benedek Elek
 
 
eletfa.gif
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.